A Családállítás és Én

Sok sok évvel ezelőtt, amikor elérkezettnek találtam az időt arra, hogy kérjek a saját magam számára egy állítást elkezdődött a beavatásom ebben a csodálatos rendszerbe.
Emlékszem egy generációs állítás volt az első. Beálltak a térbe a szereplők én, anyukám,az édesapám és a húgom. Rövid helyezkedés után megakadt a folyamat és nem történt semmi. Egy néma csend burkolata be a teret.
Megkérdezte a tanítom, aki az állítást vezette, hogy Renikém mi ez a nagy csend. Válaszoltam neki, hogy nem tudom de gyermekkorom óta sokszor körbeölel még most is. Nagyon szép folyamat bontakozott ki ott akkor, a lényege az volt, hogy amikor a nagymamám is bekerült a térbe egy széken ülve, akkor aki engem képviselt egyből odaállt a szék háta mögé és fogta azt. A nagymamám képviselője elmondta, hogy olyan jó hogy itt vagy és tudom, hogy ahogy hátulról tolnád a székemet, bármit elérhetnénk mi ketten, de kérlek ne tedd, inkább ülj le ide a lábam elé. Aki jártas picit ebben a témakörben az tudja, hogy a szülő áll a gyerek hátamögött, míg a pici gyermek a szülő lába előtt. Nekem ez a képviselő a nagymamám volt és nem az anyukám. Gyermekkoromban nagyon szoros szinte szülői kapcsolatban voltam vele és nagyon meghatározó ember volt az életemben. Az édesanyám és a nagymamám között nem volt jó a kapcsolat. Csak ült ott a székében és elmondta, hogy nincs ereje felállni onnan. Megkérdezte tőle az állítás vezetője, hogy mi történne, ha mégis megpróbálna felállni? A válasz az volt, hogy akkor meghalnék. Majd drámai csend beállta után, a képviselő minden erejét összeszedve felállt és az édesanyám képviselője abban a pillanatban összeesve a földre rogyott, majd eközben a Reni képviselője leült a mama székébe! A nagyon komoly ebben az egészben az volt, hogy ez az igazi életemben is pontosan így történt! Gyönyörűen megmutatódott minden, az is, hogyan akarjuk tudatalatt átvenni a másik sorsát, az helyett, hogy a saját életünket élnénk. Felcserélődtek a szerepek. A mélységes csendben megbújó konfliktusok a női generáció vonalában. Persze az oldása a folyamatnak megtörtént és egy gyönyörű folyamat volt, melyért azóta is nagyon nagy hála van bennem. ❤️ 🙏
Azonban a mélységes csend kibontódása és megmutatódása váratott magára. Éveket. Minden egyes oldással egy újabb hagyma réteg került kibontásra, mert mindig annyi mutatódik meg a mélyből, melyre a lélek már érett és fel van készülve!
Kb 7 évvel később miután elvégeztem a családállító képzést a táborban ahol vizsgáztunk a legutolsó állításban melynek én nem voltam szereplője, hogy miért? Mert nem bírtam volna el. Kívülről nézve azonban az első perctől kezdve bevonódtam és éreztem, hogy most itt ebben a percben jött el az idő, hogy a kis puzzle darabok egy nagy egész képpé formálódjanak és megmutassák a nagy csönd hátterét! 💞 Nagyon mély folyamat volt és mintha az én életemről szólt volna, melyben 7 év önismerete állt össze egy egésszé! 
A válaszok ott vannak bennünk és kibontásra várnak! És hogy hol a vége? Nem tudok neked erre válaszolni, de azt tudom és érzem, hogy ezek csodálatos folyamatok, melyek értünk történnek! Hogy miért? Azért, hogy egy darabon ismét tudjunk lépni és haladni az utunkon! 💞
Akár képviselőként, akár csak kívülről nézve hatalmas dolgok kerülhetnek a helyükre. Én az évek során azt is megtapasztaltam, hogy ha kiválasztanak egy szerepre annak oka van, hiszen véletlenek nincsenek és csodás válaszokat, tapasztalatokat kaphatok a saját életemre vonatkozóan is. Ezért nem utasítok vissza már szerepet, ha épp nem én vezetem az állítást.
Tök mindegy, hogy milyen formában veszek részt a folyamatban, így is úgy is gyógyulhatunk általa, mert egy tapasztalás az egész élet, ahol összeérnek a szálak! 💞
Nem küzdök ma már a Sors ellen, de ez egy hosszú folyamat volt. 
Ne feledd, Én egy másik Te vagyok! 💕💚💕
Várlak szeretettel 💞

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük