Dov-Pereta- Elkins: Glad to Be Me

Ne hagyd, hogy megtévesszelek! Ne hagyd, hogy megtévesszelek azáltal, mit

mutat az arcom. Álarcot viselek. Ezerféle álarcot viselek- álarcokat, amelyeket

félek levenni. Egyik sem én vagyok.

A képmutatás már második természetemmé vált, de ne hagyd magad

megtéveszteni. Az én érdekemben ne hagyd magad megtéveszteni!

Olyan benyomást keltek, hogy magabiztos vagyok, hogy bensőmben csak

ragyogás van, nincsenek viharok, hogy önbizalom a nevem, higgadtság a

módszerem, hogy a víztükör nyugodt, és ura vagyok a helyzetnek, nincs

szükségem senkire. De kérlek, ne higgy nekem!

Kifelé tűnhetek nyugodtnak, mint a tükörsima óceán, de ez álarc, az állandóan

változó, és mindent elrejtő álarc.

Alatta nincs magabiztosság, nincs nyugalom. Alatta ott van a valós önmagam,

zavarban, félelemben és magányban. De én elrejtem ezt. Nem akarom, hogy

tudjanak róla. Megrettenek a gondolatra, hogy a gyengeségem és a félelmem

láthatóvá váljon. Ezért van, hogy kétségbeesetten igyekszem álarcokat ölteni,

amelyek mögé elrejtőzhetek. Egy gondtalanságot tükröző, ravaszul

megtervezett homlokzat ez, amely segít a képmutatásban, segít, hogy

elrejtőzhessem a látó szemek elől. De épp az ilyen szemek jelentik számomra a

megváltást, az egyetlen megváltást, és én tudom ezt. De csak ha ezt az

elfogadás, a szeretet követi.

Ez az egyetlen, ami fölszabadíthat önmagam jármai alól, kiszabadíthat a

magam emelte börtön falai közül, a magam emelte sáncok mögül. Ez az

egyetlen, ami meggyőzhet arról, amiről nem győzhetem meg magam, hogy

valóban vagyok valaki.

Ki vagyok hát, tűnődhetsz rajta. Olyan valaki vagyok, akit nagyon jól ismersz. Én

vagyok minden férfi, minden nő, minden gyermek, akivel találkozol. Itt állok

előtted. Kérlek, szeress engem.

Share