Reményik Sándor: Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább,

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidérccel álmodik a láp

És öröktűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább,

És gondozd híven.

Egy lángot adok,– én is kaptam azt

Messziről, mint egy mennyei vigaszt,

Egy lángot, amely forraszt s összefűz,

Én jártam Vesta ledőlt templomában,

Az örök-égő lángot ott találtam,

S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,

És eltemette a kis templomot,

De a lángot nem bírta eltemetni,

Én égve leltem ott,

És hozzá imádkoztam s benne hittem

S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát,

Én égve hazavittem.

Azóta szívem mélyén ég, ragyog

A viharfújta, széllengette láng,

És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább,

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidérccel álmodik a láp,

És örömtűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább

És gondozd híven…

Share